„MI LESZ EBBŐL A GYEREKBŐL?”

„MI LESZ EBBŐL A GYEREKBŐL?”

Kérdezte anyai nagyapám a babakocsim fölé hajolva. Kérdése teljesen jogos volt, hisz gyermekként a későbbi Lator és a Megváltó is egyformán aranyos, ekkor még nem lehet megkülönböztetni őket. Édesanyám azt is elmesélte, hogy ezután nem sokkal stroke-ot kapott édesapja. Nem tudott beszélni. Kivéve két dolgot: végig el tudta mondani a Miatyánkot és még annyit, hogy baba. Nyilvánvalóan ez utóbbi voltam én, s meglehet már ekkor Istenre akarta bízni a jövőm alakulását. Talán 3-4 hónapig lehettem én (is) imatémája addig, míg el nem hunyt. Bár jó indíttatást kaptam otthonról, de egykori kérdésére huszonhárom évig még én magam sem tudtam válaszolni. A családi háttér sokat jelent, de nem mindent, talán ezért is tartott olyan sokáig a keresésem. Az egyéni döntéseim sokszor kacskaringóssá tették, nehezítették megfogalmazni az egyetlen elfogadható feleletet, melyet fiatal felnőttként már eltökélten kerestem.

„MI LESZ EBBŐL A GYEREKBŐL?”

Egy másik magatehetetlen és aranyos kisgyermekkel, aki sok hátránnyal, de ígéretekkel lépett a világba, ma is sokan tudnak azonosulni. Esetében nem számítottak lányra, hisz így hangzott Vele kapcsolatban az édesanyjának szóló ígéret:„… Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből.” Hogy ki, mi lett aztán belőle, általában úgy gondolják, ez nem része a születése kapcsán valamikor politikai, egyházpolitikai okokból kijelölt későbbi ünnepnek, amit ma Karácsonynak neveznek. De hé, emberek! Van még olyan, aki szabadulni akar?! Van Szabadító, aki azért jött, hogy a bukott, Istentől elszakadt, elvadult és ezért bűnös gondolkodásunkból és életünkből, a mi akarásunkkal, aktív közreműködésünkkel kiragadjon. Egy Mester, aki megtanít az Útra, amelyen járj. Sőt, amelyet Ő maga tört, egészen az isteni közösségbe vezetően. Bár keskeny, de nem járhatatlan ez az út. Ha tanulni akarsz, Jézus megtanít azon járni, felvéve a keresztet, vállalva a Vele való sorsközösséget. Elismerem, egy kicsiny babával könnyebb azonosulni, mint egy összeroncsolt Emberrel, akit gonosztevőnek kiáltottak ki. Te felismered, meglátod meggyötört, megtört testében Istent?

NAGYAPA! KRISZTUSKÖVETŐ LETTEM!

Mert nagybetűs Ember akarok lenni, amilyen Ő volt és a nagybetűs Életet akarom élni, ahogyan Ő élt. Éljek többé ne én, hanem éljen bennem a Krisztus

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szerző: Juhász Tibor

közzétéve: 2024-03-02

Érdekelhet még…

„PLAKÁTMAGÁNYBAN ÁZÓ ÉJJELEK…”

„PLAKÁTMAGÁNYBAN ÁZÓ ÉJJELEK…”

1988-ban szombatra esett október 22. Katonai szolgálati időmet töltve reggel még csak annyiban volt számomra ennek jelentősége, hogy „eltávra” megyek és utazhatok valakihez, aki akkor fontos volt nekem. Délután az egyik barátomnál öltöztem civilbe, aki útravalóként...

bővebben