Van-e embered?! -Személyes emlékezés Répászky Zoltánra.

Van-e embered?!

Személyes emlékezés Répászky Zoltánra.
Életünkben annyi emberrel találkozunk. Sokan, sokféle módon hatnak, hathatnak ránk és nemcsak a szüleink, testvéreink.
Talán hallottál róla, Mezőkövesden van egy Iskolatörténeti Gyűjtemény. Csak remélni tudom, hogy jártál is már ott. Ha igen, akkor tudhatod, hogy Zoli bácsi több évtizedes, lelkes gyűjtőmunkáját, a jövő iránti felelősségét dicséri. Abban az általános iskolában tanított ahová jártam, de soha nem volt tanárom. Ennek ellenére sokat köszönhetek Neki. Ő szervezte meg nálunk a túraszakkört, melynek természetesen tagja lettem. A teljesség igénye nélkül idézem fel a következőket.

Ő vitt először a Kő-völgybe, mikor Kácson sátortáboroztunk. Tudod az olyan, amikor kecskeméti kannával hozzátok a forrásról a vizet, éjjel folyamatos, váltott őrséget kell adni és magatoknak ássátok ki a latrinát. Megtanította hogyan készítsünk praktikus cipőtartót a sátor előterébe és melyik az ehető tinóru gomba. Amikor szedtünk is, akkor Marika néni – aki a suli menzáról ide is elkísért minket – tojással elkészítette, hogy mindenki kapjon egy kanálnyival. Minden nap fürödtünk az akkor még működő hideg vizes strandon, és túráztunk többek közt Vízfőre. A következő évben Garadnán vertünk tanyát. Bánkút Petőfi-kilátójából Vele csodáltam először, de nem utoljára a bükki panorámát. Akkor még a lombok fölé magasodó első szint is elég volt, hogy lássunk. Az Ódor-hegy lábánál Tőle tanultam meg, mit jelent az, hogy búvópatak. A Hosszú-völgyben Vele gurulhattam először szeretett Pajtás biciklimen egy olyan csapatban, melyből ketten, de talán hárman is erdészeti szakközépbe jelentkeztünk 8. után.

Szerettünk barangolni és mi gyerekek túlzott bizalmaskodással, némi pimaszsággal keverve, de tisztelettel úgy is emlegettük őt magunk között: „ A vén túraszakkörös”. (Persze még csak a negyvenes éveinek az elején járt.) Az általános iskolából kikerülve, ha találkoztunk soha nem felejtette el, hogy érdeklődjön egykori osztálytársa, a nagybátyám felől. Amikor némi közünk volt ahhoz, hogy a városban elindult egy alulról szerveződő iskola, kérte, meséljem el, hisz dokumentálni szeretné a város oktatási életének egy újabb tényét. Ő kezdeményezésére kezdték el térségünkben a Madarak és Fák Napját megünnepelni. Az ennek kapcsán kiírt rajzpályázatokon feleségem, Judit vezetésével az iskolánk gyermekei rendre eredményesen szerepeltek.

Neked van-e, vannak-e Embereid, akiknek olyan dolgokat, megtapasztalást köszönhetsz, mely életedet jó irányba, építve segítették. Kívánom, hogy legyen. Most is!

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szerző: Juhász Tibor

közzétéve: 2024-03-02

Érdekelhet még…

„MI LESZ EBBŐL A GYEREKBŐL?”

„MI LESZ EBBŐL A GYEREKBŐL?”

„MI LESZ EBBŐL A GYEREKBŐL?” Kérdezte anyai nagyapám a babakocsim fölé hajolva. Kérdése teljesen jogos volt, hisz gyermekként a későbbi Lator és a Megváltó is egyformán aranyos, ekkor még nem lehet megkülönböztetni őket. Édesanyám azt is elmesélte, hogy ezután nem...

bővebben
„PLAKÁTMAGÁNYBAN ÁZÓ ÉJJELEK…”

„PLAKÁTMAGÁNYBAN ÁZÓ ÉJJELEK…”

1988-ban szombatra esett október 22. Katonai szolgálati időmet töltve reggel még csak annyiban volt számomra ennek jelentősége, hogy „eltávra” megyek és utazhatok valakihez, aki akkor fontos volt nekem. Délután az egyik barátomnál öltöztem civilbe, aki útravalóként...

bővebben