„Ó, AZOK A NYOLCVANAS ÉVEK…!”
Fiatalságom és életem meghatározó évtizede volt. A tanulás ranglétráján minden tekintetben sikerült magasabbra jutnom és ennek köszönhetően a jövőt meglátnom. Befejeztem az ált. sulit, érettségiztem, majd, – ahogy apukám mondta – arról, hogy „okos vagyok” papírt kaptam a diplomával. Rigóként* még katonakönyvet is sikerült szereznem ez időben és tartalékos, őrmesterként leszereltem éppen az ún. rendszerváltás előtt. Ekkorra viszont már tudtam mi végre vagyok a világon és mi életem célja, mert a Bibliát olvasva választ kaptam kérdéseimre és megismertem Jézus Krisztust, mint Szabadítót.

Pedig az évtized úgy indult, hogy bár nem tudatosan, de határozottan egyre távolabb kerültem az „Istenkérdéstől”. Már nem foglalkoztatott. 1980-ban kezdtem a középiskolát. Gyanítom, hogy a Szent László (akkor csak I. László) Gimnázium több mint évszázados fennállása alatt sohasem volt olyan év, amikor az intézménynek két beatzenekara is lett volna. Pedig az 1981 ilyen volt. Az 1978-ban tragikusan elhunyt autóversenyző, Ronnie Peterson nevét választotta a Braun István (Pifu) vezette Ronnie, mely 1981-ben nagy sikerrel lépett fel a Diáknapon. Legnagyobb slágerük egy blues, „A sebesült katona halála” volt.

A koncert előtt 3 nappal az évfolyamból megkeresett egy srác, hogy volna-e kedvem dobolni? Van ugyanis egy elsős, alakuló banda három gitárossal, csak nincs dobosuk. Pedig a Ronnie előzenekaraként felléphetnének ők is. Bár mindig is szerettem volna, de még soha nem doboltam, csak a gitározásban jutotta el egy vizsgáig. Igent mondtam és két nap alatt azt a három dalt – egy bluest, rock’and rollt, meg egy pop nótát – igyekeztem begyakorolni. A bandát jobb híján Hungarian Teens névvel illették létrehozói: Gál Misi (basszus gitár), Fügedi Zoli (ritmus gitár), Jacsó Matyi (szóló gitár). A hetvenes évek végén alakult és akkoriban népszerű nyugat-berlini Teens nevű csapat hazai változata lettünk volna. A debütáló koncert sikerült, s a popos Karnevál című nóta lett a „védjegyünk”. Ez így is maradt, noha egy évvel később csak mi, előzenekar nélkül 2 órás koncertet adtunk a gimiben vegyes stílusú, – rock, ska, new wave, stb. – saját dalokkal. De ekkor már Cromwell néven. Mivel szerettem a törit én javasoltam és került elfogadásra a jó hangzású, új név. Érdekes, hogy a tanárok közül volt, aki a névválasztást (is) egyfajta lázadásnak tekintette. A későbbiekben a csapat nem adott több koncertet, de a zenélés és zene szeretete megmaradt mindannyiunknál.

*Rigó: A katonaságnál – élénksárga vállapjukról – rigóknak hívták azokat a kiskatonákat, akik a felsőfokú tanulmányaikat követően vonultak be katonának.