MI IGYEKSZÜNK KOMOLYAN VENNI A GYERMEKEKET.

Táborainkban mindent szabad.

Csak előbb kérni kell, és megvárni, megengedjük-e. Ezért a gyerekek úgy érzik, azt csinálhatnak, amit akarnak. Változatos ötleteiket beépítjük a programokba és velük közösen alakítjuk azokat. Múltkor volt egy szülinapos partink, ahol az ünnepelt kislány csinos ruhában vetődött, becsúszott és mindent megtett, hogy a vetélkedőben a legügyesebbek legyenek. Igaz, hogy az ünneplés ellenére azt kérjük, inkább játszó ruhában jöjjenek a gyerekek, de az anyuka mégis szépen felöltöztette őt. A délután folyamán a szülő visszajött és titkon nézte, hogy hancúroznak a gyerekek. Látta azt is, milyen állapotba került a ruha, de egy szemrehányó szava, még borús tekintete sem volt. Csak örült annak, hogy jól érzi magát az a gyermek, aki egyébként általában vigyáz magára és óvja ruháját, holmiját.

Persze nekünk sem célunk, hogy a gyermek úgy nézzen ki, mint egy kismalac, de előfordul, hogy egy-egy esemény után a résztvevők otthoni mosógépének lesz dolga. Sajnos, az alábbi példamesében szereplő kislánynak nem ilyen az anyukája. Szokták mondani, minden nézőpont kérdése. Sokszor a felnőttek elfelejtik, hogy újra beleéljék gyermekük, unokájuk helyébe magukat és megértsék, van, aminek most van itt az ideje. Ez pedig a gondtalan játék, felhőtlen vagy akár felhős megtapasztalása a többé-kevésbé ártatlan gyermeki létnek. Ha a kis Maryt ránk bíznák, a történet nem így alakulna, mint itt.
„A kis Mary lement a tengerpartra édesanyjával.

– Mami, játszhatok a homokban?
– Nem kislányom, csak összekoszolnád a tiszta ruhádat.
– Belegázolhatok a vízbe?
– Nem. Vizes leszel, és megfázol.
– Játszhatok a gyerekkel?
– Nem. Még majd eltűnsz a tömegben.
– Mami, vegyél nekem fagylaltot!
– Nem, megfájdul a torkod tőle.
A kis Mary erre sírva fakadt. Mamája pedig a közelben álló asszonyhoz fordult, és így szólt:
– Hihetetlen! Látott már valaha is ilyen neurotikus gyereket?!”

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szerző: Juhász Tibor

közzétéve: 2024-03-07

Érdekelhet még…

„MI LESZ EBBŐL A GYEREKBŐL?”

„MI LESZ EBBŐL A GYEREKBŐL?”

„MI LESZ EBBŐL A GYEREKBŐL?” Kérdezte anyai nagyapám a babakocsim fölé hajolva. Kérdése teljesen jogos volt, hisz gyermekként a későbbi Lator és a Megváltó is egyformán aranyos, ekkor még nem lehet megkülönböztetni őket. Édesanyám azt is elmesélte, hogy ezután nem...

bővebben
„PLAKÁTMAGÁNYBAN ÁZÓ ÉJJELEK…”

„PLAKÁTMAGÁNYBAN ÁZÓ ÉJJELEK…”

1988-ban szombatra esett október 22. Katonai szolgálati időmet töltve reggel még csak annyiban volt számomra ennek jelentősége, hogy „eltávra” megyek és utazhatok valakihez, aki akkor fontos volt nekem. Délután az egyik barátomnál öltöztem civilbe, aki útravalóként...

bővebben